Olaszországnak 2030-ig gyorsan növelnie kell a fotovoltaikus kapacitását. A középületek tetői önmagukban nem oldják meg a problémát, de jelentős részét képezhetik anélkül, hogy új területeket foglalnának el.
A fejezet 8 diából áll
Pörgesd végig az ehhez a fejezethez készített eredeti képgalériát. A képeket webes megjelenítésre optimalizáltuk, és feltöltöttük a WordPress Média-könyvtárába.
Okostelefonon csúsztasd ujjadat oldalra. Billentyűzetről használd a jobb és bal nyílgombokat.
A megszüntetendő szakadék
A 2024-es PNIEC 79,2 GW fotovoltaikus kapacitást jelöl meg 2030-ra. A GSE adatai szerint 2024 végén 37 002 MW volt üzemelésben. Az aritmetikai különbség tehát 42,198 GW. Ez nem piaci előrejelzés, sem pedig a leszerelések, késések vagy a célértékek felülvizsgálata miatt már «nettóvá» tett igény: ez két hivatalos adat átlátható összehasonlítása.
A Heiwit-modell által előállított 5,68 GW-os elméleti eredménynek két helyes értelmezése lenne: a 79,2 GW-os teljes célérték 7,17%-jét, valamint a 2024-es kapacitáshoz viszonyított aritmetikai különbség 13,46%-jét jelentené. Ha egyszerűen csak azt írjuk, hogy «a PNIEC 7–14%-je», az félreérthető lenne, mert két különböző nevezőt keverne össze.
Miért érdemes a közterületi tetőktől kezdeni?
Az iskolák, kórházak és irodák tetőszerkezetei már meglévő felületek. Ez csökkenti a földhasználattal kapcsolatos ütközéseket, de nem szünteti meg a korlátozásokat. Minden projekt esetében legalább szerkezeti ellenőrzésre, a tető jogi rendelkezésre állásának igazolására, engedélyek beszerzésére, a tájképi és kulturális összeegyeztethetőség vizsgálatára, tűzvédelmi intézkedésekre, a karbantartáshoz szükséges hozzáférhetőség biztosítására, valamint a hálózatra való csatlakozási lehetőségre van szükség.
A második ok a fogyasztási profil. A kórházak és az irodák fogyasztása általában nappali órákban magas; az iskolák fogyasztása viszont inkább szezonális jellegű, ezért a nyári hónapok esetében külön elemzésre van szükség. Éppen ezért nem helyes minden épületre ugyanazt az önfogyasztási arányt alkalmazni.
Elosztott erőmű, nem pedig egyetlen erőmű
A stratégiai érték nem csupán a teljesítményben rejlik. Egy középületek tetőire vonatkozó országos program széles körben elterjedt, látható és megismételhető lenne. Összevonhatna hasonló jellegű épületeket, egységesíthetné a műszaki előírásokat, csökkenthetné a tervezési költségeket, valamint ösztönözhetne ESCo-modellek vagy partnerségek kialakítását. A dolog másik oldala az, hogy az irányítás széttagolt: az állam, a régiók, az önkormányzatok, az egészségügyi intézmények és más szervezetek között oszlik meg.
Mennyit lehetne valójában telepíteni?
A modell elméleti műszaki potenciált ad vissza. A 60–80% jövőbeli forgatókönyv alkalmazásával a kapacitás 3,41–4,54 GW-ra emelkedne, ami a PNIEC-rés 8,08–10,77%-jének felel meg. Ez a forgatókönyv nem közvetlenül a GSE által közzétett validációból származik, és nem szabad megfigyelt arányként bemutatni. Ehelyett épületenkénti szűrésre van szükség.
A helyes következtetés
A középületek tetei nem jelentenek gyors megoldást, és nem helyettesítik a nagyüzemi, az ipari sajátfogyasztású vagy a lakossági fotovoltaikus rendszereket. Ugyanakkor már meglévő infrastruktúrát jelentenek, amely megérdemel egy ellenőrizhető műszaki leltárt és egy erre vonatkozó nemzeti stratégiát.








